Külső megjelenése alapján azt hihetnénk, hogy az autók, motorok gumiabroncsa kizárólag gumiból készül, noha valójában négy fő összetevőjük van: gumi, kordszövet, vegyi anyagok és fém. Mindegyik egy-egy speciális feladatot lát el, és ezek együttesen adják a gumiabroncsoktól megkívánt tulajdonságokat. Napjaink tipikus radiál gumiabroncsának csak alig több mint egy harmada áll gumiból (tömeg szerint) – és a gumitartalomnak kb. 70%-a kőolajból nyert szintetikus gumi polimer. Kívülről természetesen a gumit látjuk, amely a futófelületet és az oldalfalakat alkotja, anyagába azonban más vegyi anyagokat is kevernek. Belülről a gumiabroncs szilárdságát a vázszerkezete adja, amelyet elsősorban szövet-textilbetétek – gumírozott kordszövet rétegek – alkotnak, de nagyobb igénybevételű abroncsok acélbetéteket is tartalmaznak. A gumiabroncsot a nagy szakítószilárdságú, gumibevonatú acélszálakból álló, ú.n. peremhuzalkarikák szorítják biztonsággal a keréktárcsához.
A gumiabroncsot vegyi összetevői teszik ellenállóvá az elhasználódással, a hővel és az öregedéssel szemben. De ugyanezek a vegyi anyagok biztosítják a gumiabroncs kopásállóságát, tapadási tulajdonságait. A gumihoz kevert összetevők és vegyi anyagok típusa és mennyisége attól függ, hogy a gumiabroncs melyik részén használjuk ezeket. A gumiabroncs két alapvető részből áll: a futófelületnek – amely az úttal közvetlenül érintkezik – kell biztosítania a megfelelő tapadást, miközben ellenállónak kell lennie a kopással szemben. A másik alkotóelem a karkasz, vagyis a gumiabroncs vázszerkezete, amely a gumiabroncs szilárdságát és rugalmasságát biztosítja.
